|
Cathod Ray Tube Katódsugárcső
A katódsugárcső vagy elektronsugárcső olyan eszköz, amely úgy hoz létre képet, hogy a képernyőre felvitt foszforréteget egy elektronsugár gerjeszti.
Az elektronok forrása egy több tízezer voltos feszültségre feltöltött katód - elterjedtebb nevén elektronágyú. Az elektronágyúval "kilőtt" sugarat egy elektromágnessel (eltéritőtekercs) jobbra-balra illetve fel-le "rángatják". Innen ered a képcső klasszikus tölcsérformája. Az elektronokat egy pozitív töltésű rács vonzza magához.
A képcsöves (pontosabban katódsugárcsöves vagy elektronsugár-csöves) televíziók pályafutásukat az 1930-as években kezdték, és egészen az ezredfordulóig gyakorlatilag az otthoni képmegjelenítés konkurencia nélküli forrásai voltak.
Az elektronikus képalkotás legfőbb eszközéül szolgáló képcsövek bár technikailag kiforrottak, fényerő, kontraszt és felbontás tekintetében egyelőre a legjobb paramétereket biztosítják, mégis eljárt felettük az idő. Leglényegesebb hátrányuk a képátlóval szinte megegyező mélységi kiterjedés, és a nagy súly, amely különösen a 70 cm fölötti kategóriában jelent problémát. Gyakorlatilag 1 méternél számottevően nagyobb képátlójú készüléket szinte lehetetlen készíteni. Nehézkes az elektronsugár fókuszáltságának és geometriájának beállítása is, ami különböző képhibákat eredményez.
A képcsöves televíziók esetén a gyártók nem adják meg a felület fényességének relatív szerény értékét, de gyakorlatban 350 cd/m2 körül van.
A képcsöves televíziók közül a 4:3 oldalarányú modellek elméleti fizikai képpontszáma 720x576, a 16:9-es készülékeké 1024x576. A valóságban általában ennél kevesebb képpont látszik a képernyőn, a létrehozott kép széleit ugyanis szándékosan "lelógatják" a képről, hogy az ott előforduló képhibák ne látszódjanak.
Lásd még: Hordótorzítás; Konvergenciahiba; Párnatorzítás; Plazma képernyő
|
