|
Az a távolság, amelyről a nézők számára egy adott műsor egy adott képmegjelenítőn a lehető legteljesebb képi élményt okozza. Ezt a távolságot a műsor felbontása, az átviteli lánc minősége és a kép mérete határozza meg.
Jó tíz évvel ezelőtt a szakemberek azt javasolták, hogy a képcsöves televíziók ideális nézési távolságának a látható képátló 5-7-szeresét válasszuk. Ez a szabály a technika fejlődése miatt napjainkra több szempontból érvényét vesztette.
Minden PAL-adás vételére alkalmas televízió képernyőjének felbontása egyforma.
Nem mindegy az alkalmazott műsorforrások minősége sem, amely az elmúlt években jelentős mértékben javult. A VHS 240 vonalas felbontásához képest a digitális videokamerák 350-400, a DVD-k pedig akár 500 vonalas felbontással is rendelkezhetnek. A jobb minőségű képet mindig közelebbről nézhetjük, míg egy zajos, kontraszttalan adás hibái zavaróvá válnak, ha nincs meg az elegendő távolság.
A 2004-ben Európában is bevezetett HDTV-adás a PAL-szabványhoz képest csaknem négyszeres felbontást biztosít, ennélfogva az ilyen műsor akár a képátló kétszereséről is jól nézhető.
A 4:3-as televíziók esetén 720×576, míg a 16:9-esek képernyőjén 1024×576 képpont látható, függetlenül attól, hogy 37 vagy 92 centi képátlójú berendezésről van szó. Tehát a nagyobb képernyőn a képpontok is nagyobbak, vagyis távolabbról kell néznünk. Vannak azonban olyan készülékek, amelyek speciális áramkörökkel (Philips Pixel Plus, Sony DRC, Panasonic Acuity) növelik a kép felbontását. Ezeket a készülékeket nyugodtan nézhetjük akár három-négyszeres képátlónyi távolságból is. Napjainkra a képcsövek szemet károsító sugárzása is csökkent, e miatt sem kell messze menni a készülékektől.
Lásd még: HDTV;
|
