|
Olyan nemlineáris torzítás, amelynél a termelt jelösszetevők frekvenciája a bemeneti jelösszetevők frekvenciájának egész számú többszörösei, felharmonikusai.
Az áramkörök különböző kivezérlési szinteken és frekvenciákon eltérő harmonikus torzítással rendelkeznek. A harmonikus torzítás általában az átvitt frekvenciával arányosan nő, egy erősítő 1 kHz-en mért torzítása így általában kisebb, mint a 15 kHz-en mért érték.
A felharmonikusok és az alapharmonikus arányát kifejező százalékos viszonyszám a teljes harmonikus torzítás (THD).
A harmonikus torzítás mérési és számítási elvéből következik, hogy egy olyan hibajel, ami 1% második felharmonikust tartalmaz és egy olyan hibajel, ami szintén 1%, de ötödik felharmonikust tartalmaz, THD szempontjából egyforma. Az egyes erősítők hangképét azonban eltérőnek tapasztalnánk, hiszen a második felharmonikus zenei hang (oktáv), de az ötödik disszonáns. Ez az úgynevezett torzítási minta, illetve ennek eltérése is oka az azonos mérési adatokkal rendelkező erősítők eltérő szubjektív megítélésének.
Lásd még: Erősítők torzítása
|
