|
Olyan kábel, amely az erősítő és a hangsugárzó összeköttetésére szolgál.
A hangsugárzó kábelekkel szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a kis ellenállás, amely nagy átmérőjű vezetékkel valósítható meg. Különösen azért lényeges ez, mert házimozi rendszerekben a háttérsugárzókhoz sokszor 10-15 méternyi kábelre is szükség van. A vékonyabb - nagyobb ellenállású - kábeleken ilyenkor már teljesítményveszteség lép fel, illetve rontja az erősítő csillapítási tényezőjét. A hangsugárzó kábelek kiválasztásánál fontos, hogy milyen kialakítású csatlakozók találhatók erősítőnkön és hangsugárzóinkon. Az olcsóbb, rugós terminálokhoz csak vékonyabb kialakítású kábelek használhatók. Sokkal kedvezőbb a 4 mm-es, csavarmenetes típus. A minőségi berendezésekre ez utóbbi típust szerelik (ezt banándugó kompatibilis aljzatnak is nevezik).
A legtöbb hangsugárzó kábel kerek keresztmetszetű, és általában a minőséggel egyenes arányban vastagodik. Előfordulnak lapos változatok is, melyeket könnyebb észrevétlenül átvezetni a szőnyeg alatt vagy a lambéria mögött.
A hangsugárzó-vezetékek általában méterre kaphatók, végükre 4 mm-es banándugót, kábelsarut, illetve tűs érintkezőt szerelhetünk vagy szereltethetünk. A csatorna-párokhoz - például a bal-jobb front vagy a bal-jobb háttércsatornák esetében - ugyanolyan hosszúságú kábeleket használjunk, még akkor is, ha az egyik hangdoboz közvetlenül az erősítő mellett helyezkedik el, a másik pedig 4-5 méterre attól, különben előfordulhat, hogy a két csatorna hangreprodukciója valamelyest eltérő lesz.
Lényeges, hogy mivel a hangsugárzó kábel erei megcserélhetők, jelölt legyen az úgynevezett melegpont, a fordított bekötés ugyanis fázisproblémákat okoz.
Lásd még: Banándugó; Banándugó kompatibilis aljzat; Csillapítási tényező; Kettős kábelezés; Melegpont
|
