|
Egy párhuzamos falakkal határolt üres szoba közepén létrejövő torz hangzás, amelyet a párhuzamos hangvisszaverő felületek (például két fal vagy a padló és a plafon) okoznak.
A csörgővisszhang létrejöttének oka az üres - csillapítatlan - szobában a falak közt oda-vissza verődő, energiáját lassan veszítő hang. Az akusztikailag kedvező helyiségek kialakítása sajnos eltér az építészetileg megszokott négyszögletestől. Ha a hangforrás és a hallgató a párhuzamos hangvisszaverő falak között középen helyezkedik el, akkor minden hangimpulzus a hang futásidejének ritmusában ismétlődik. Az emberi fül a periodikusan ismétlődő hangjelenségekre pedig nagyon érzékeny. Ha a ezeknek a ritmikusan ismétlődő hanghullámok időállandója 20 és 200 milliszekundum között van - 50-5 Hz közötti impulzusfrekvenciák - akkor érdes hangzás alakul ki. 200 milliszekundum feletti időállandó esetén - 5 Hz alatti impulzus-frekvenciáknál - a hangimpulzusok, mint igazi csörgők érzékelhetők. Ezek a hangminőséget rontó zavarok kerülhetők el, ha a visszaverő felületek egymással csekély, körülbelül 10 fokos szöget zárnak be, de mivel a szoba ilyen mértékű átépítése többnyire kivitelezhetetlen, ezért a megoldás inkább a mesterséges csillapítás alkalmazása.
Csörgővisszhangok kialakulása legegyszerűbben úgy kerülhető el, hogy a helyiség egymással szemben lévő felületeinek a csillapítását jelentősen eltérőre állítjuk be. Például, ha az egyik falat könyvespolc fedi, akkor vele szembe ne helyezzünk el hasonlót.
Lásd még:
|
