|
4,7 gigabájt oldalankénti kapacitással rendelkező DVD-szabvány, amely nem spirális, hanem koncentrikus körökben elrendezett sávokra vesz fel.
Alaphelyzetben védőtokos kivitelben kerül forgalomba. Emiatt más rendszerű írókkal és lejátszókkal való kompatibilitása erősen korlátozott. Ehhez járul az is, hogy nem spirális alakú, hanem koncentrikus barázdákat alkalmaznak a lemezeken.
A DVD-RAM szabvány mögött elsősorban a Matsusita (Panasonic) és a Hitachi áll mint fejlesztő és gyártó. A DVD-RAM eredetileg inkább cserélhető háttértárolónak készült számítógépek számára, ennek ellenére egyes kontinenseken piacvezetővé váltak az ilyen formátumot alkalmazó DVD-felvevők is, mert rugalmas a szerkesztés és a felvételkészítés szempontjából. Az 1.0-s DVD-RAM meghajtók 1998. júniusában jelentek meg, a DVD-RAM 2.0-s, 4,7 gigabájtos változatának specifikációját - 1999. októberében publikálták.
A DVD-RAM 2.0 szabványban megtalálható a 8 cm-es lemez és tok is, amelyet hordozható eszközökben, például digitális videokamerákban lehet használni. Ilyen videokamerát a Hitachi és a Panasonic gyárt. A gyors elérés, az azonnali szerkesztés és törlés a DVD videokamerák impozáns szolgáltatásai közé tartoznak.
Maga a DVD-RAM formátum két olyan előnnyel rendelkezik, amelyet egyetlen más formátum sem biztosít napjainkban. Az egyik az, hogy a Panasonic szerint százezerszer írható, míg más DVD-szabványokra a gyártók körülbelül ezerszeri írási lehetőséget biztosítanak.
További előny, hogy írási tulajdonságai miatt a DVD-RAM lemezek olyan gyorsan címezhetők, írhatók és olvashatók, hogy lehetséges egy videoműsor felírása közben egy másik lemezterület olvasása. Ennek különösen olyan szolgáltatások kialakításánál van jelentősége, mint az időcsúsztatásos felvétel.
Lásd még: DVD-RAM kivétele tokjából; DVD-RAM technológia; Időtolásos felvétel
|
