|
Olyan szabvány, amely leírja egy televíziós adóállomás által sugárzott műsor paramétereit, hogy megteremtsék az adó és vevőkészülékek közötti kompatibilitást.
A ma érvényben lévő szabványok közül az elterjedtebbek a színes televíziózás kialakulásának idején - a negyvenes, ötvenes években - meglévő képcsöves képmegjelenítés adottságaihoz, valamint a rádióhullámok átvitelének és feldolgozásának technikai korlátaihoz igazodtak. Az időközben eltelt ötven-hatvan évben az eszközök sokat fejlődtek, és sokkal többre lennének képesek, mint amire akkoriban, de a televíziózás kezdetekor kialakított adásszabványok mára a technológia kerékkötőjévé váltak. A gyártók ugyanis egy új technológiát csak akkor mernek piacra dobni, ha az kompatibilis a meglévő adásrendszerrel, ennek hiányában ugyanis az új készülékek eladhatatlanok lennének. A kompatibilitás viszont sokszor azt jelenti, hogy az új rendszer jellemzőinek megállapításánál kompromisszumokat kell tenni, azért, hogy a régebbi továbbra is élvezhető maradjon. A jelenlegi televíziózás három legnagyobb problémája a váltottsoros letapogatás, az 50 Hz-es képfrekvencia, valamint a korlátozott felbontás.
Lásd még: PAL; NTSC; SECAM
|
