|
A digit szó számot jelent (a latin digitus, azaz ujj szóból), az ebből képzett digitális szó pedig számszerűsítettséget. A digitális jel úgy jön létre, ha a folyamatosan változó jelet meghatározott sűrűséggel megmérjük, és a mérés eredményét rögzítjük.
A mérés eredménye ugyanis numerikusan, vagyis számszerűen fejezhető ki. A számszerű kifejezés történhet bármely számrendszerben. A kettes számrendszer technikai szempontból azért felel meg leginkább erre a célra, mert így egyrészt csak két különböző állapotot kell egymástól megkülönböztetnünk és tárolnunk, az egyet és a nullát, másrészt a digitalizált jellel való matematikai műveletvégzések, kódolások, hibajavítások, moduláció így sokkal könnyebben elvégezhetők.
A digitális technika elméleti alapjait a negyvenes években fektették le. A gyakorlati megvalósulás az ötvenes évek végén kezdődött, nagy távolságra történő adatátvitel célját szolgálták. Ekkor dolgozták ki a mai CD technika alapjául szolgáló PCM (Pulse Code Modulation, azaz impulzuskód-moduláció) eljárást. A PCM kódolók kifejlesztése és előállítása költséges és rendkívül munkaigényes feladat volt, ráadásul az integrált áramköri technika magas fejlettségi színvonalát feltételezte.
Lásd még: Digitális technika előnyei és hátrányai; PCM
|
