|
Olyan kábeltípus, melynek jellemzőit kimondottan a videojel továbbításához optimalizálták.
A videojel szabványa a képmegjelenítő eszközökhöz idomult, vagyis frekvencia átviteli tartományát a képcsöveket vezérlő elektronikákhoz igazították. Ezért a videojelek lényegesen magasabb frekvenciájúak a hangjeleknél, alapsávi (kompozit) jel esetén hat megahertzig terjedő sávban, RF jel esetén akár több száz megahertzen is "közlekedhetnek". Ezért a jó minőségű videokábelek fontos jellemzője az állandó hullámimpedancia, vagyis a vezeték nagy frekvenciás ellenállása. Ezt jelentős mértékben befolyásolja például a belső ér és a külső árnyékolás közötti távolság, amely különösen a vezeték meghajtásánál (sarokban történő elvezetés) változhat meg. Az igényes videokábeleknél olyan belső szigetelést alkalmaznak, amely relatív kis sugarú körben való meghajlítás esetén sem engedi változni a vezetők közötti távolságot.
Lásd még: Hangjel átvitelére szolgáló kábelek; Kompozit videojel; Rádiófrekvenciás (antenna) jel
|
