|
A kábelek végén lévő csatlakozók anyaga és kivitelezése is kihat az általuk továbbított kép vagy hangjel minőségére.
A csatlakozók mechanikai kivitelével szemben támasztott legfontosabb követelmény , hogy az aljzat és a dugó fémes érintkezésével létrejövő kapcsolat minél stabilabb legyen. Maguk a csatlakozófelületek az esetek nagy részében rézből készülnek, de mivel nincsenek körülvéve szigetelőanyaggal, védeni kell őket oxidáció ellen. Olcsóbb csatlakozóknál krómot használnak, igényesebb változatokon 24 karátos aranybevonatot. Fontos a csatlakozók által biztosított mechanikai stabilitás, hogy hosszabb távon, esetleges rezonanciák hatására se lazulhasson meg a kapcsolat. Vannak olyan csatlakozók, ahol ezt bajonettzárral, vagy - mint a számítógép csatlakozók esetén - csavarral biztosítják.
Lényeges lehet a vezetékek beforrasztására használt anyag összetétele is. Igényesebb változatokban ezüsttel dúsított forrasztóónt alkalmaznak.
A hangsugárzó kábelek végét elvben szabadon is lehet hagyni, de ebben az esetben az oxidáció egy idő után óhatatlanul bekövetkezik. Az ettől való védelem érdekében, és hogy ne "szőrösödjenek" ki a vezetékek, le lehet forrasztani a lecsupaszolt kábelvégeket. Vannak csavarral rögzíthető, és forrasztható banándugók, amelyek gyors és elegáns csatlakoztatást biztosítanak. Csíptetős aljzatokban vékonyabb átmérőjű kábelvégeket is használhatunk.
Lásd még: Aranyozott csatlakozók
|
