|
A házimozi erősítők tápellátását az elérni kívánt teljesítmény függvényében választja meg a gyártó. Általában egy szimmetrikus pozitív és negatív feszültségre van szükség. Ez lehet +/- 18, 24, vagy akár 36 volt.
A tápfeszültség határozza meg, hogy mekkora elméleti teljesítmény érhető el. Ez a teljesítmény azért csak elméleti, mert miközben az erősítő működni kezd, a tápegység pufferkondenzátorában tárolt energia fogyni kezd, ami az elérhető teljesítményt csökkenti. Minél több erősítő áramkör működik egy tápegységről, annál inkább csökken az általuk egy időben leadható teljesítmény.
A ma használt házimozi erősítők egyik legnagyobb problémája, hogy általában mind az öt, hat vagy hét csatorna jelét szolgáltató elektronika egyetlen tápegységen (transzformátor, egyenirányító és kondenzátorok) osztozik. Ugyanakkor a gyárilag megadott teljesítmény adatok soha nem egyszerre 5-7 csatornára vonatkoznak. Bár a legtöbb cég 5 x "valahány" wattos teljesítményt tüntet fel az adatlapokon, valójában a szabványos méréseket csak két csatornán végzik el. Az egyszerre öt modult igénybe vevő terhelés esetén jóval alacsonyabb teljesítményt mérhetünk.
A gyártók azzal indokolják az egyértelműen a költségek csökkentését szolgáló eljárásukat, hogy még a legvadabb akciófilmek esetén sem fordul elő, hogy az öt csatornában egyszerre megszólaló folyamatos hang lenne jelen. Ez igaz is, hiszen még a George Lucas által kidolgozott THX szabvány is egyszerre csak 3x140 watt teljesítményt ír elő. A közös tápegység használata azonban nem csak a teljesítmény szempontjából hátrányos, de a hangminőségre is hatással van.
Lásd még: Áthallás; Pufferkondenzátor
|
