|
Kimondottan nagy felbontású zenei felvételek tárolására kifejlesztett műsoros adathordozó formátum.
A DVD Forum 1999 márciusában bocsátotta útjára a DVD-Audio szabvány 1.0-ás verzióját. A DVD-Audio ugyanazt a PCM formátumot alkalmazza, mint amit a CD-k, a fejlesztések során azonban megnégyszerezték a maximálisan alkalmazható mintavételi frekvenciát, és a dinamikatartomány is jelentősen kiszélesedett. A szabvány támogatja a PCM hangsáv mellett Dolby Digital vagy DTS tömörítéses hang elhelyezését is, hogy a hagyományos DVD-lejátszók is képesek legyenek megszólaltatni a hanganyagot - a PCM sávtól elmaradó minőségben. A DVD-Audio hangsávok mellett korlátozott mennyiségű képinformációt is tartalmazhat (számonként legfeljebb 16 kép).
A DVD-Audio kétcsatornás felvételek esetén legfeljebb 192 kHz-es mintavételezés mellett 24 bites mintákat képes tárolni, így a felső határfrekvencia 96 kHz, a dinamikatartomány pedig 144 dB. Többcsatornás hangfelvétel esetén a maximális mintavételezési frekvencia 96 kHz. A lemezeken ezeket az adatokat általában egy perjellel elválasztva jelölik (például 96/24).
Lásd még: DVD-Audio technológia; MLP
www.dvd-audio.org
|