|
Olyan digitális hangtömörítési eljárás, amely lehetővé teszi 1-5.1 csatornás felvételek egy digitális jelbe való veszteséges tömörítését.
Az 1992-ben bemutatott Dolby Digital volt az első digitális térhatású mozihang, amely 5.1, vagyis hat csatornát használt (jobb, bal, közép, jobb hátsó, bal hátsó, mélysugárzó). A tárolás és jelfeldologzás során diszkrét csatornákkal dolgozik, vagyis nem kódol csatornákat egybe úgy, mint például a Dolby Surround.
A Dolby Digital a veszteséges AC-3 kódolást alkalmazza az eredeti PCM hangra 32, 44 és 48 kHz-es mintavételezéssel, legfeljebb 24 bites felbontással. Az adatátviteli sebesség 32 kilobit/másodperctől 640 kilobit/másodpercig terjedhet, 5.1 csatornás felvétel esetén általában 384 vagy 448, kétcsatornás sztereó hangnál pedig tipikusan 192 kilobit/másodpercet használnak.
Minden csatorna teljes frekvenciatartományt biztosít (20 Hz - 20 kHz), kivéve a mélysugárzót, amely a 3 Hz - 120 Hz-es tartomány lesugárzására szolgál. 35 és 70 mm-es mozifilmre is rögzíthető optikai jelként. Mivel a filmszalagon már nem volt máshol szabad hely, ezért erre a célra a perforációk közötti területet használják fel. E mellett a visszafelé való kompatibilitás miatt a Dolby Surround optikai hangot is felveszik. Erre azért van szükség, mert amennyiben a filmkópia sérül, és a digitális információ nem olvasható, a mozi vetítőberendezése automatikusan a Dolby Surround hangzásra kapcsol át. AC3-nak (Audio Coding 3) is nevezik, mert ez az alkalmazott adattömörítési eljárás angol nevének rövidítése.
Lásd még: Dolby Digital EX; Dolby Surround
www.dolby.com
|
